A Debreceni Egyetemen az amatőr/alternatív színjátszás hosszú és eredményes múltra tekinthet vissza. Az elmúlt tíz-tizenöt évben számos kezdeményezés történt – sokszor éppen a diákság részéről – a színház meghonosítására, aminek eredményeképpen több fesztivál is öregbítette a Bölcsészettudományi Kar hírnevét. Az elmúlt pár év legjelentősebb színházi mustrái az Angol Tanszék nevéhez fűződnek, 2009-ben azonban forráshiány miatt az Éves Angol Nyelvű Színházi Találkozó is elmaradt, mint ahogyan azok az École des Bouffons társulat által 1998-tól megrendezett Nemzetközi Egyetemi Színpadi Találkozók is több éve szünetelnek, ahol rigai, belga, pécsi és budapesti résztvevők tanulmányozhatták egymás munkáját. Ez a fajta kölcsönhatás a művészetek szempontjából azonban létfontosságú lenne. Nem eufémizálok, talán éppen ezért igaz: lopni tudni kell. Ha jó helyről, jót és jól tudunk lopni, majd ahhoz hozzáteszünk valami értékeset magunkból, az már művészet. E nélkül nem beszélhetnénk előképekről a művészettörténetben, mint ahogyan minden valamit magára adó bibliográfia is tartalmazza, hogy egy adott alkotóra mely más alkotók hatottak. A képzőművészet, az irodalom és a színház mind szociális aktus, a fejlődéshez elengedhetetlen tanulmányozni mások munkáit, s azokat alapként használva, felhelyezni rá saját építőkockáinkat. Ebből a szemszögből nézve a művészetek aligha különböznek a természettudományoktól vagy akár a sporttól. E kapcsolat nélkül kialakul egyfajta provincializmus, mely megrekeszti a folyamatokat, éppen úgy, ahogyan elmocsarasodik egy tó, ha nem táplálja patak vize…
Az előzőekben vázolt okokból (is) kifolyólag, a Színláz Társulat színházi találkozót szervez Egyetemi SzínjátszóTér I. – ESZTIakartátok címmel, október 29. és 31. között. A háromnapos fesztivál célja összegyűjteni a debreceni diákszínpadokat, bemutatkozni más városok hasonló keretek között működő színházai előtt, és természetesen megismerkedni munkásságukkal.
A meghívottak között szerepel a Szegedi Egyetemi Színház (SZESZ) a Szerelmeskedésdonquijoték című előadásukkal, a budapesti Radikális Szabadidő Színház Gyros-triógiájuk első részét hozza el Debrecenbe, Gyros-töredékek 1.0 – Rövidzárlat Helsingőrben címmel, de itt lesz még a veszprémi Feleselők Színpada, akik Gogoltól Az őrült naplóját vitték színre. A helyiek közül a KonzverArtaudrium a Játsszuk azt, hogy... című előadásukkal lép fel, míg a Szárnyas Sárkányok Moliére Fösvényének gólyalábas verzióját mutatják be. A szervező Színláz Társulat négy előadással képviselteti magát, a három már ismert előadás – Matchbox, Lego és a Csokonai Színházzal közös produkcióban készült F.A.L. – mellett jelenleg Pier Paolo Pasolini Calderónjának színrevitele folyik, melynek érdekessége, hogy – lévén nincs hivatalos fordítás – az Olasz Tanszék hallgatói saját maguk adaptálták és ültették át magyarra a művet. Az egyetemi színjátszókon túl az Ady Endre Gimnázium speciális drámaképzésben résztvevő hallgatói is részt vesznek előadásaikkal a fesztiválon, erősítve ezzel a diákszínpadi vonalat.
A fesztivál lebonyolításához a Debreceni Egyetem két játszóhely biztosításával (Studio 111 illetve Aud.Max.) járul hozzá, az esemény szakmai előkészítéshez pedig a Pálffy István Színháztudományi Szakkollégium nyújt szakmai segítséget. Előadások lesznek a két említett helyen kívül a Csokonai Színház által támogatásként a rendelkezésünkre bocsátott Kamaraszínházban, valamint a MODEM Kortárs Művészeti Galériában. A sikeres szervezésben nagy segítséget nyújtott a Bölcsészettudományi Kar és a BTK-HÖK is.
A fesztivál egyik kísérőprogramja egy Sound Art kiállítás, amelynek keretein belül az Angliából és Szlovákiából érkező művészek esténként különböző performanszokat is tartanak majd. Erről a következő cikkünkben olvashattok bővebben. Lesz ezen kívül Workshop, azok számára, akik szeretnének belekóstolni kicsit a színészmesterség gyakorlatába, szakmai beszélgetés az egyetemi színjátszás szépségeiről és buktatóiról, de Halloween party is…
Ahogyan az az előzőekből is látható, a fesztivál egy valós igényt igyekszik kielégíteni, valamint hozzájárul Debrecen már eddig is virágzó kulturális életének egy új iránnyal való gazdagodásához, mely napjainkban nem kap elég figyelmet.
Vélemény, hozzászólás?