A Színláz társulat 2012. április 19-én adta elő Shakespeare világhírű darabját Szentivánéji mámor címen. Egy fél-profi társulatról van szó, akiknek székhelye a Debreceni Egyetem alagsorában található Színláz terem, jobbára tagjai is az intézmény diákjai közül kerülnek ki. Nagyon erősen az egyetemhez kötődik a társulat, ebből is adódik, hogy elsősorban a hallgatók jelentik számukra a közönséget. Nem volt ez másként a fent említett előadás alkalmával sem, amikor a 30-40 fős közönség jelentős részét az egyetemisták és a hozzátartozók tették ki. Különlegessége még az előadásnak, hogy Shakespeare 1595-ben megírt művének legújabb fordítását használták, azaz alapvetően Nádasdy Ádám 1995-ben elkészült szövegén alapszik a produkció. Ettől frissebb, maibb lett a szóhasználat, így egyesek számára könnyebben érthető, de a szöveg egésze mégsem vesztette el sajátos báját, Aranytól megszokott hangulatát.
A darab négy szálon fut, melyek többször is keresztezik egymást, ebből származnak a bonyodalmak is. Elsőként az uralkodói szál tűnik fel: Theseus, Athén uralkodója házasságra készül Hippolytával, az amazonkirálynővel. Ők jobbára kimaradnak a történésekből, inkább igazságtevő szerepük van. Majd Egéus, Hermia apja felháborodottan ront be hozzájuk, és igazságot követel. Ebből a panaszból bontakozik ki a második szál, mely a fiatal nemesek szerelemi bonyodalmait jeleníti meg. Hermia és Lysander ugyanis szerelmesek egymásba, csakhogy Demetrius is szereti Hermiát, és Egéus neki ígérte feleségül. Heléna, aki Hermia barátnője, pedig halálosan szerelmes Demetriusba, aki viszont rá se hederít. Következő rétegként tűnnek fel az athéni munkás emberek, akik a királyi esküvőre a Pyramus és Thisbe darab előadásával készülnek, és épp a szerepeket osztják ki. Végül pedig megjelenik a színen Oberon és Titánia, a királyi páros, akik épp haragban vannak, mert Titánia nem hajlandó átadni Oberonnak egy fiút, aki rendjének egyik hölgyétől született. Ez tehát a negyedik szféra, ahol a tündérek állandó kísérői Titániának, Oberont pedig a hű szolga, Puck segíti.
Az álomszerű események ezután kezdődnek csak, már nem is a városban, hanem a közeli erdőben. Hermia és Lysander el akarnak szökni, hogy összeházasodhassanak, de Heléna elárulja ezt a tervet Demetriusnak, aki egyből utánuk indul, Heléna a nyomában. Oberon szép szóval próbálja rábírni Titániát, hogy adja át neki a fiút, de ő nem hajlandó erre, ezért Oberon bosszút forral. Van egy virág, aminek ha a nedvéből az alvó ember szemére csöppentenek, akkor felébredve beleszeret az első lénybe, amit meglát. Így akarja Oberon megleckéztetni Titániát, de amikor meghallja, hogy Demetrius hogy beszél Helénával, noha az mennyire szereti őt, akkor meghagyja Pucknak, hogy menet közben egy athéni ruhát viselő ifjúnak a szemére is cseppentsen. Titánia esetében működik a csel, a munkásokból álló alkalmi társulat is az erdőben próbálta a darabot, egyikőjüket Puck megtréfálja, és szamárfejet varázsol neki. Ebbe a félig ember, félig szamár lénybe szeret bele Titánia, és a végén örömmel adja át Oberonnak a kért fiút, csak hogy megszabadulhasson a szerelemtől. Athéni ruhában Puck azonban Lysandert találja meg, aki épp Hermiától nem messze aludt. Heléna bukkant rá, és nem tudva él-e még, felébresztette, így Lysander azonnal beleszeretett, és ott hagyva Hermiát, követte Helénát. Mikor Oberon rájön, hogy nem a megfelelő ifjú lett szerelmes Helénába, utasítja Puckot, hogy hozza helyre a hibát, így Puck Demetrius szemére is cseppent a szerből, aki szintén Helénát pillantja meg. Heléna azt hiszi gúnyt űznek belőle, Hermia pedig értetlenül és dühösen áll a dolgok előtt, már csaknem civakodni kezdenek, amikor Puck leveszi Lysander szeméről a varázslatot, így már mindenki abba szerelmes, aki viszonozza is azt. Helyre áll a béke minden szinten, hármas esküvőt tart az uralkodó a két ifjú párral, és a menet közben visszaváltoztatott szereplővel kiegészülve, a Pyramus és Thisbe történet is előadásra kerül. Mindenki elégedett, szerelmes és boldog.
Mint már korábban említettem, a közönség és a színészek nagy része is az egyetemisták közül került ki, ehhez pedig az előadás is alkalmazkodott. Ruháik, poénjaik, gesztusaik maiak voltak, a fordítás is egy frissebb szöveget eredményezett, összességében fiatalos, lendületes produkció. Az előadás befogadását segítette, hogy egy közismert dráma feldolgozásáról van szó, amely a kötelező iskolai tananyag része, ezentúl pedig a társulat honlapjáról és Facebook oldaláról is tájékozódhatott minden érdeklődő.
Jellemző volt a közönséggel való kapcsolat az egész előadás alatt. Mint Theseus és Hippolyta esküvőjére érkezett vendégeket köszöntötték a nézőket, és ajánlották, hogy tekintsük meg a palotát, amíg várakozunk. Amikor Puck épp meg akart lesni valamit, akkor gyakran cinkosan a közönségre kacsintott, és intett, hogy tartsunk vele. Az ilyen interakciókra természetesen maga a darab és a helyszín adott alapot, amit remekül ki is használtak. A helyszín még a szokásosnál is jobban meghatározza a játékot, ugyanis jelen esetben az egyetem alagsorában mutatták be, de volt már előadásuk a Debreceni Egyetem Botanikus Kertjében, a Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum udvarán és a Campus Fesztiválon is. Jellemzőbb tehát a szabadtéri játék, viszont mivel az általában más rendezvény keretei között zajlott, gyakran hangsúlytalanná vált. Ez a zárt tér viszont koncentrálni tudta mind a közönség, mind a színészek figyelmét, és az egész előadás így tudott igazán érvényesülni. A nézők és a szereplők egyik esetben sem különülnek el élesen, nincs színpad és nézőtér, a közönség úgy helyezkedik el az eseményekhez képest, ahogy kedve tartja.
A színházi tér mindig az aktuális térhez alkalmazkodott, díszletet egyáltalán nem használtak, inkább csak egy-két kelléket. Leginkább a mozgásokkal érzékeltették a helyszínváltást. Így az aktuális kellékeknek, világításnak sem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani, mert ezek minden esetben az adott helyszínből fakadtak. Zenét néhány másodperc erejéig telefonról játszottak le. Ezek mai slágerek voltak, de az előadás egésze felől nézve nem váltak hangsúlyossá. Külön jelmezek sem voltak, a színészek saját ruháikat variálták, aktuális karakterüknek megfelelően. A jelentés létrehozásában sokkal inkább a színész dominált, itt vált látványossá a fél-profi fél szava, ugyanis a különböző karaktereket nem tudták különböző gesztusokkal, hanghordozással, játékmóddal elkülöníteni, inkább csak az öltözet jelezte. A realisztikus és szemléltető stílus egyaránt érvényesült, ez gyakran vált a komikum forrásává. Az előadás legjellemzőbb esztétikai kategóriája az irónia volt, emellett a olykor a karikatúra. Az absztrakt figurák is az irónia részét képezték. A színházi élmény maga pedig teljes mértékben az előadáson alapszik, a darab nélkül is élvezetes. Fikció és valóság leggyakrabban eggyé vált, csak elvétve zavarták meg egymást, ha érzékeltük, hogy a színészek átöltöznek vagy izzadságszagúak. A térhasználat következtében egyedül a szabadtéri produkciók esetében zavarta meg a valóság a fikciót, arra is volt példa, hogy az előadás annyira elveszett a térben, hogy eleve lehetetlenné vált belépni a fikció világába.
A színházi élménnyel szemben a narratívát viszont egyértelműen a darab teremtette meg, gyakran ebből derült ki az is, épp hol vagyunk, mi történik. A karakterek inkább statikusak maradtak és közepesek. Nem voltak laposak vagy elnagyoltak, de kellően kidolgozottak sem. Ezzel együtt is maga az absztrakt narratíva dinamikus, ezt megtartja az előadás is, de a helyszín és a játékmód által közelebb hozza, így az előadást már sokkal inkább mondanám kortársnak. A darab zárt egységet képez, térbeli és időbeli homogenitása az előadás során is megmaradt. Ahogy már említettem is, a darabnak négy fő cselekményszála van, ezeket szintén megőrizte a színpadra állítás folyamata, egyensúlyban tartva őket, egyiket sem a másik elé helyezve.
Az előadás csak az említett Shakespeare darabon, és annak újabb fordításán alapul. A színészek személyes élményei elsősorban a szerelmi bonyodalmaknál szolgálhatott forrásként. Főbb témái tehát az eseménynek az esküvők, és azokhoz vezető bonyodalmak, illetve a színház a színházban, a színház önreflexív gesztusa, amellyel a színházi hagyományokat eleveníti fel.
Készítették: Bacskai Stella, Duró Evelin, Fazekas Fanny, Juhász Botond, Lakó Zsigmond, Marczin I. Bence, Oláh Richárd, Pálóczi Zoltán, Szabó Dániel, Szakál Dóra
Helyszín: Debreceni Egyetem Pince - Színláz-terem (Pince 31-es terem)
Az előadás felvételei a youtube honlapján: I/1, I/2, I/3, I/4, I/5, II/1.
Vendégszereplések:
- Múzeumok Éjszakája, Medgyessy Ferenc Múzeum, Debrecen, 2012
- Múzeumok Éjszakája, Debreceni Egyetem, 2012
Vélemény, hozzászólás?