Nyolcad-döntőt játszott az Übü FC

posted in: Programok, Vígkarma előadásai | 0

A Debreceni Egyetemi Színház egyik társulata, a Víg Karma március 18-án bemutatott egy színpadi etűdsort, a készülő Übü átértelmezésük munkálatainak pillanatnyi állapotáról. Az egy órás játékban a játszók, Barta Viola, Gáll Levente, Marton Sándor, Papp Miksa, Szabó Dániel és Szurdoki Péter Halmi Gábor vigyázó szemei előtt szövegre, mozgásra, kellékhasználatra, zenére épülő szituáció-láncolatot hoztak létre, mely sok mozzanatában nem engedelmeskedett a hagyományos (arisztotelészi) színházi előírásoknak. Öt kérdésemmel ennek a szabálytalan, mégis működő színpadi folyamatnak a természetét vizslatom. A válaszokat az ötlet gazdája és a csoport vezetője, Halmi Gábor adja meg.

X: Paradox módon, ebben az esetben is, akárcsak a leghagyományosabb drámai színházakban, a kiindulás egy jól ismert, dráma- és színháztörténeti szempontból megkerülhetetlen szöveg, Alfred Jarry Übü királya (Jékely Zoltán fordításában) volt. Képeznek-e az eredeti szövegnek bizonyos momentumai egyfajta vezérfonalat a számotokra? Ha igen, melyek ezek a momentumok?

HG: Jarry Übü királyát Übü-drámák sora követte a szerző rövid, de annál termékenyebb alkotói pályája során, mely szövegek mintegy esszenciájaként magát az übüséget lehetne megnevezni (elsősorban Übü papában és Übü mamában megtestesülve) – és mi ebből a kivonatból veszünk magunkhoz egyre nagyobb dózisokat, próbáról próbára. Számunkra az übüség nagyon leegyszerűsítve ennek a minden emberi gyarlósággal megáldott és/vagy megvert törtető minidiktátor-figurának (és Lady Macbeth-i nejének) az inkább komikus, mint drámai kalandjaiban nyilvánul meg, amikor keresztbe-kasul társadalmi rétegeken és élethelyzeteken felemelkednek és aláhullnak.

ubu1

X.: A futball egyike azoknak a témáknak, melyekhez nagyon sokan, sokféleképp közelítenek, több-kevesebb hozzáértéssel. Napjainkban, a közéletben ez a sportág jóval túlnőtt önmagán. Szándékotok szerint előadásotokkal hozzá fogtok-e járulni ehhez a diskurzushoz?

HG: (nevetve) Most mondjam azt, hogy a valósággal való egybeesés csupán a ravaszdi véletlen műve lesz? Az Übük imént emlegetett nagyravágyása jól működtethető – többek között – a stadionok világában is. Elübüsítjük a focit, pontosabban mindazt, ami egy színházi előadás számára a futballból vizuálisan és verbálisan érdekes lehet: a pályán és a partvonalon túl, lelátókon vagy szertárak mélyén fellelhető figurákkal és dramatikus szituációkkal bíbelődünk a próbákon.

X.: Az Übü FC kísérlet nagyon meggyőző módon a játékban résztvevők teljes egymásra figyelésén alapul. Ez nélkülözhetetlen a rögtönzött, olykor abszurd párbeszédek létrehozásában, de a már-már akrobatikus mozgások végzésében is. Mondanál valamit arról a tréning-módszerről, amely ehhez az eredményhez segít benneteket?

HG: Meg fogsz lepődni: sokat focizunk, csak (még annál is) teátrálisabban, mint azt a hétköznapokból ismerjük. Bár megjegyzem, akár egy-egy bajnoki bizonyos pillanatai és a meccset követő edzői nyilatkozat is óriási performatív potenciált mutat. Ami a tréningjeinket illeti, mivel a készülő Übü FC című előadás dialógusai és színpadi megoldásai egy időben kovácsolódnak ki, rengeteg szöveges és mozgásra épülő improvizálás a dolgunk, módszeresen eddzük az anyagot és magunk. Ezt a közös együtt-tanulást láttad megnyilvánulni a nyolcad-döntőn.

X: Ahogyan általában a poszt-dramatikus színházban, ebben a kísérleti előadásban sincs egy az egyben megfeleltetés a játszó és egy hozzá rendelt karakter között. Milyen megfontolások, döntések mentén alakul ez a szereposztásnál bonyolultabb funkciók leosztása?

HG: Már említettem Jarry drámáinak folytonosan visszatérő emblematikus Übü papáját és Übü mamáját: elsősorban belőlük eredeztetjük az Übü FC focira applikált übüségét, őket állandó játszók hozzák. Mindenki más a futball-világ égi, földi és földalatti dimenzióiból előkerülő karakter, eljátszadozunk velük, minden színésznek lehetősége van kipróbálni magát számos szerepben, aztán szép lassan a szerepkörök gazdára lelnek majd.

ubu2

X.: Nem szokványos színházi eseményekben a nézők szerepe sem szokványos. Mi az elgondolásotok a számotokra ideális közönségről? Mennyire szeretnétek bevonni a nézőt a fociba?

HG: A Víg Karma megpróbál nem kukucska-színház lenni. Ahogyan a foci egyszerre nemzeti és nemzetek feletti hitvallássá válása is nehezen tűr kívülállást, úgy mi sem válogatunk: megpróbáljuk az előadást minél közelebb vinni a nézőjéhez, hogy testközelből átélhessék, milyen érzés egy Übü bá’ féle szurkolóállam alattvalójának lenni. A nyolcad-döntőnek titulált, igazándiból edzőmeccsnek szánt első megmutatkozáson épp ezeknek a színházi tereknek és helyzeteknek a kipróbálása volt a tét.

Várjuk a folytatást! Már csak amiatt is, mert az első kísérletnél láthattunk felbukkanni kellékeket, de megjelentek más olyan színpadi eszközök is (erőteljes smink, pl.), melyek a játszók testének adott látványa mellett, egyfajta képiséget vinnének az előadásba. A sok, nyilvánvaló elmozdulással együtt a kép szerepének intenzívebbé válása is sejthető.

Negyeddöntő május elején a Szincében (főépület, alagsor 31.) – további részletek a DESZ honlapján (www.deszinhaz.hu) , facebook oldalunkon és a plakátokon.

xvokul

Leave a Reply