A debreceni egyetemi színjátszás közelmúltjának rövid története

 

fehér-feketeCsak pár évtizedre visszatekintve is azt állapíthatjuk meg, hogy a Debreceni Egyetem a maga eszközeivel támogatott színházzal kísérletező csoportosulásokat, baráti-szakmai alapon szerveződő társaságokat. Olyan kiemelkedő színházi alkotók, mint Ruszt József vagy Pinczés István, pályájukat ezek között a körülmények között kezdték, s hosszú évtizedekre hagytak maguk mögött követendő példát. A kezdeményezés, hogy legyen a Debreceni Egyetemnek Egyetemi Színháza, nem gyökerek nélkül való, s a jelenleg egyre szervezettebben és szerteágazóbban működő DeSzínház ezen az úton próbál tovább haladni.

A 1996-ban megalapított Kalipszis Egyetemi Színpad öt lelkes egyetemista kezdeményezésére alakult Tóth Csaba vezetésével. A közös játék öröme hozta össze a diákokat, akik közül sokan színházi múlttal is rendelkeztek. Bemutatók és előadások létrehozásán túl működésük sokrétű volt. Számos helyi, országos és nemzetközi fesztiválon fordultak meg, tagjai voltak az Alternatív Színházi Szövetségnek, valamint az ország egyetemi színjátszóit összefogva megrendezték Debrecenben a III. Egyetemi és Főiskolai Színházi Találkozót. A klasszikus és a kortárs darabokat újfajta megközelítésben kívánták színre vinni. 1997. december 10-én tartotta a társulat első ősbemutatóját Garaczi László: Jederman című moralitásával. Az íróműhelyük munkájának első eredményeként született meg 1998 májusában Venyegyikt Jerofejev: Moszkva-Petuski /avagy az orosz alkoholizmus evangéliuma/ című poémájának színpadi változata. Ezt a munkát tovább folytatva készült el Victor Hugo: A király mulat című tragédiája, amelynek szövegkönyve több Hugo mű motívumának és szövegrészletének felhasználásával készült. 2000-ben mutatták be Tornyos Péter című feminista tandrámájukat, mellyel az Alternatív Színházi Szemlén valamint Besançonban a Nemzetközi Egyetemi Színjátszó fesztiválon is bemutatkoztak.  A 2000/2001-es tanévben két bemutató készült műhelyükben: a Valaki című középkori interaktív színjáték, valamint Agatha Christie regényéből a Tíz kicsi néger és az idő című krimi. Utolsó bemutatójuk a Csokonai Vitéz Mihály Karnyónéja 2002-ben a Csokonai Színház színművészeivel együttműködve jött létre. A bemutatók és fesztiválszereplések egyre közismertebbé tették a színházat, mely azonban mindig alapvető infrastrukturális szükségletekkel küszködött. Mivel nem rendelkeztek önálló színházteremmel próbáikat és előadásaikat több helyszín adottságainak és igényeinek figyelembe vételével kellett megszervezni.

Helyzetének pozitív irányba történő elmozdulását a 2000-ben megalakult Debreceni Egyetemi Színháznak köszönhette. A Debreceni Egyetemi Színház egységes szervezetként jött létre a Kalipszis Egyetemi Színpad, a francia École des Bouffons (vezetője Lukovszki Judit, alapító tag), az Angol-Amerikai Intézet Színház specializációs hallgatói és a Német Tanszék színjátszói közreműködésével. Előadásaik létrejöttét és játszását a debreceni Csokonai Színházzal 2001-ben kötött szerződésük is segítette. A megállapodás értelmében a Csokonai Színház segítséget nyújtott az egyetemi színháznak a díszlet- és jelmezkészítésben, befogadta az egyetem előadásait a Horváth Árpád Stúdiószínházban, színész-tanárokat biztosított, akik a hallgatók szerepfelkészülését segítették, valamint lehetőséget teremtett a diákszínjátszóknak kőszínházi előadásokban való részvételre. A Csokonai Színház részéről a megegyezés célja a fiatal közönségréteg megnyerése volt, akik a magas bérlet- és jegyárak miatt kevésbé látogatták az intézményt.

Külön bekezdést érdemel az 1985 és 2002 között évi egy produkcióval jelentkező École des Bouffons francia nyelven játszó csoport (vezetője Lukovszki Judit), mely alapvetően egy korszerű idegen nyelv tanítási módszer, a kreatív játék kereteiből kiindulva jutott el elismert produkciók létrehozásáig (1985 Musset: La nuit vénitienne , 1986 Labiche: Le clou aux maris, 1987 Marivaux: Les deux Pierrot, 1988 Florian: Les deux billets -Lille, Brest-, 1989 Labiche: La main leste, 1990 Molière: La jalousie de Barbouillé, Le médecin volant, 1991 Marivaux: Les acteurs de bonne foi, 1992 Ionesco: La cantatrice chauve -Krakkó, Budapest, Brüsszel, Leuven-, 1993 Arrabal: Fando et Lis, 1994 Beckett: En attendant Godot, 1995 Ionesco: La soif et la faim –Angers-, La cantatrice chauve –Miskolc-, Duras: Yes, peut-être, 1996 Bergman: Peinture sur bois –Krakkó-,1997 Molière: Amphitryon -Liège, Miskolc, Eger, Casablanca-, 1998 Ionesco: Scène à quatre –Lyon-, 1999 Beckett: Quoi où? –Lyon-, 2000 Tardieu: Monsieur moi –Nancy-, 2001 Strinberg: La plus forte –Szeged-, 2002 La Barbe bleue.) Működésük csúcspontjai voltak azok a nemzetközi egyetemi színpadi találkozók, melyeknek a megrendezésére a professzionális körülményeket biztosító, egykori Kölcsey Művelődési Ház bábszínháza biztosított, s jelentős kormányközi kulturális megállapodások finanszírozták.

Az Angol-Amerikai Intézet 1997-ben indította útjára az első magyarországi angol nyelvű Színház specializációt az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetem (2000 óta Debreceni Egyetem) angolszakos képzésén belül. A program négy féléves volt, és az Intézet, valamint a Magyar Anglisztikai Társaság Dráma Tagozata (HUSSDE) úgy döntött, hogy annak lezárásaként egy fesztivált rendez, amelyen a végzős hallgatók bemutathatják a produkciójukat. Erre az alkalomra más egyetemekről is hívtunk angolszakos színjátszó csoportokat. Az 1999. május 7-8-án első ízben megrendezésre került fesztivál olyan sikeresnek bizonyult, hogy a szervezők ezután minden évben megrendezték az angol nyelven színpadi produkciókat előadó diákok nemes versengéseként. A fesztivál jutalmazta a legjobb előadásokat, a legjobb férfi és női alakításokat, valamint 2007-től a legjobb rendezőt. (Ez utóbbi a Dick St George Díj, amelyet a fesztivál szervezői Dick St George debreceni vendégprofesszorról (SUNY Brockport, USA) nevezték el a 2007. évi fesztivál sikerében vállalt magas színvonalú munkájának elismeréseként.) A fesztivál utolsó alkalommal 2010-ben került megrendezésre. Ez volt a 10. fesztivál. (Ennek az utolsó fesztiválnak a programja az Angol-Amerikai Intézet honlapján közvetlenül is elérhető.) A fesztivál ötletgazdája és igazgatója, és egyben magának a drámaspeciálizációnak a koordinátora Szaffkó Péter volt. A korábbi drámafesztiválok anyaga az Angol-Amerikai Intézetének önálló archívumában található, és helyben kutatható. A drámaspecializáció utolsó évfolyama 2012-ben végzett. Ennek ellenére az angol nyelvű színjátszás hagyománya továbbél intézetünkben volt és a jelenleg is nálunk hallgató diákjaink körében. Volt hallgatóink színtársulata, a Confuse-A-Cat Ltd. továbbra is minden évben újabb darabokkal kápráztatja el a színházrajongókat (legsikeresebb előadásaik Edward Albee Zoo Story című darabja mellett a The War Room, Peter George és Stanley Kubrick művei alapján, a The Collection Harold Pintertől, valamint A.R. Gurney Love Letters című drámájának feldolgozása). Reméljük, hogy új társulatunk, a Nonsuch Co. is folytatni fogja ezeket a hagyományokat. A korábbi drámafesztiválokkal kapcsolatos dokumentumok a Debreceni Egyetem Angol-Amerikai Intézetének honlapján megtalálhatók: http://ieas.unideb.hu/index.php?p=125

A Debreceni Egyetem Olasz Tanszékén folyamatosan működik egy olasz nyelven előadó színjátszó kör, mely Olaszországból érkező vendégprofesszorok, színészek, drámatanárok segítségével hoz létre előadásokat, de tevékenységi köre kiterjed olasz nyelvű vendégprodukciók befogadására, valamint elméleti jellegű színházi foglalkozások tartására, szervezésére is. (Előadások: GIOVENTU’ RIBELLE Lettura Spettacolo per i 0 anni dell’Unità d’Italia; Giacomo Guidetti: Le mele; Luciano Paesani: Don Giovanni a New York; Pier Paolo Pasolini – Calderón; Luciano Paesani: L’Impronta del Genio)

A Színláz Társulat 2006 novemberében alakult azzal a szándékkal, hogy a drámát, a színházat népszerűsítse az egyetemi hallgatók körében, és hogy idővel megteremtse az egyetemi színjátszásban jelenleg hiányzó gyakorlati képzést. A társulat távlati célja egy önálló egyetemi színpad működtetése, amely színielőadások létrehozásán kívül feladatának érzi a hallgatók megismertetését a színjátszás alapjaival. A Színláz megalakulása óta működnek kedd esténként az úgynevezett „nyílt tréningek”, ahol az érdeklődők színházi szakemberek vezetésével próbálhatják ki magukat  a színpadi beszéd, mozgás és játék különböző részterületein. A színjátszás iránt komolyabban is érdeklődő hallgatók részvételével 2008 decemberében elkészült első előadásuk Matchbox – Szappan – Eltűntem címmel, melyben saját gyermekkorunkból mesélünk el történeteket, majd ezt követte 2009-ben a Lego – Mit szeretnél? és a Csokonai Színház művészeivel koprodukcióban a F.A.L.  2009 októberének végén Egyetemi Színjátszó Tér I. – ESZTi akartátok néven találkozót szerveztünk az ország egyetemi színjátszó csoportjainak részvételével. A budapesti, veszprémi és szegedi fellépők mellett a Színláz Társulat is bemutatkozott az említett három, repertoáron lévő előadásával.  Ezek az előadások a G.I.D.A. Egyesülettel közösen szervezett Panelszínház – Feszt a szobában elnevezésű programon belül is láthatóak voltak a fesztivál „előzeteseként”. Ezen felül a fesztiválközönség előtt mutattuk be első alkalommal Pier Paolo Pasolini Calderón című művét is. (A Calderón meghívást kapott a 2009 novemberében Budapesten, a Tűzraktérben tartott egyetemi színjátszó találkozóra, a Színváltások-ra.) Ezt követően 2010-ben is részt vettünk Izsó Zita: Függés című darabjával a Pécsi Országos Színjátszó Fesztiválon, valamint a Szín-váltásokon Budapesten, a Tűzraktérben. A társulat munkáját a BTK-HÖK támogatja, de szoros szakmai kapcsolatban állunk a Pálffy István Szakkollégiummal, valamint a különböző idegen nyelvi szakok (pl. angol, olasz) színjátszó csoportjaival, illetve támogatóink között tudhatjuk a Csokonai Színházat is. Partneri kapcsolatot ápolunk a Debreceni Egyetem irodalmi köreivel, a LÉK-kel és a DEIK-kel. Rendszeresen publikálunk különböző kiadványokban és internetes oldalakon, honlapunkon pedig minden érdeklődő megtalálhatja a szükséges információkat előadásainkról, tréningjeinkről, rendezvényeinkről.

2013-ban ismét megalakult a Debreceni Egyetemi Színház, azzal a céllal, hogy az egyetemen elszórva működő, ám jelentős színházi kezdeményezéseket egy szervezetbe tömörítse, s így egységesebb fellépést tegyen lehetővé. A közoktatás jelenlegi – és valószínűleg a továbbiakban is érvényben maradó – prioritásai között szerepel a pusztán a tényanyag közlésén alapuló tanítási módszerek felváltása a készségek oktatását kiemelt területként kezelő módszerekkel. A pedagógusképzésben jelenleg fennálló struktúrának a versenyképesség megőrzéséhez ennek következtében mindenképpen létfeltétele az új oktatáspolitikai irányokhoz való igazodás. A tanári szakma presztízsének emeléséhez a következő generációk számára elengedhetetlen – természetesen az egzisztenciális feltételek megteremtése mellett – egy új tanármodell kialakítása, a tantermi kommunikáció új alapokra helyezése. Az angolszász országokban – de máshol is Európa szerte – ennek egyik módszere a tanári személyiségfejlődés még kiemeltebb szerepe a pedagógusképzésben, aminek egyik alapvető módszere a drámapedagógia. A terület magyarországi megítélésére eddig egyoldalúan jellemző volt az a nézet, mely szerint a diszciplína színházzal kapcsolatos stúdiumokat takar, s mint ilyen, két részre osztható: színházi szakemberek nevelése – mely nem a BTK feladata -, valamint a dráma, mint szöveg elemzése irodalmi kurzusok keretében, ez utóbbi azonban teljesen mértékben leválasztható a színház, mint művészet kategóriájáról. A drámapedagógia, mint önálló szakterület azonban egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a közoktatásban, a gimnáziumi curriculumokba egyre több helyen és egyre nagyobb számban kerülnek be drámaórák. Az egyetemi színházi nevelésnek több fontos hozadéka is lehet: a képzésben részesült tanárok magabiztosabban tudnak dolgozni az osztálytermi légkörben, jobban meg tudják teremteni a feltételeit egy akadálymentes „input” folyamatnak, valamint egy kiemelt műveltségi terület – a színház – alapjaival is módjuk nyílik elmélyültebben foglalkozni, ami könnyebbé teszi számukra, hogy a kultúra területén jártasabb, művelt „emberfőket” neveljenek ki. Ezeken túl, a gyakorlati színházi stúdiumok nem csupán a leendő tanárok számára lehetnek hasznosak, minthogy a tréningek önismereti és test-kontroll tréningek is egyben, a nyugodt, magabiztos fellépésnek pedig elengedhetetlen feltétele, hogy tisztában legyünk önmagunkkal. A tervezett képzés kialakításában az egyetemi oktatók mellett szükséges a színházi szakemberek bevonása is, melyen keresztül a Debreceni Egyetemnek lehetősége nyílhat a debreceni színházakkal történő kooperációra, erősítve a kulturális területek összhangját, valamint a kultúra átadásában érdekelt szereplők közös fellépését.

 

Leave a Reply